105. Az alanyos, a minőségjelzős és a mennyiségjelzős szókapcsolatok tagjait általában különírjuk egymástól, például: (az) anyja nevelte (gyermek), (az) árvíz mosta (töltés), (a) gondatlanság okozta (baleset), (a) porhó borította (lejtő), (a) számítógép ellenőrizte (adatok), (a) traktor szántotta (föld), (a) vihar okozta (kár); általános iskola, egyetértő mosoly, érett gyümölcs, jobb kéz, mezőgazdasági termelés, olvasó lány, orvosi titoktartás; ezer esztendő, öt ujj, sok munka, száz forint, több energia, huszonegy köbméter, két négyzetméter, negyvenöt perc. [Vö. 117.]

Ha azonban a tagok együttes jelentése más, mint az előtag és az utótag jelentésének együttese, akkor egybeírjuk őket, például: botcsinálta (= képzettség nélküli), eszeveszett (= őrült), lélekszakadva (= nagy sietve), madárlátta (= hosszabb útról maradékként hazavitt), nyakatekert (= bonyolult), ügyefogyott (= gyámoltalan, félszeg); forgószél (szélfajta), holtág (folyóé), melegágy (a kertészetben), söröspohár (= sörnek való pohár); ezermester (= sok mindenhez értő ember), hatökör (= buta), öttusa (sportág), tizenkétszög (mértani idom). [Vö. 111.]

A növény- és állatnevek írásakor a szakmai helyesírás szabályai érvényesülnek. [Vö. 125.]