159. A magyar személynevekhez általában ugyanúgy közvetlenül, azaz kötőjel nélkül illesztjük a toldalékokat (ragokat, jeleket, képzőket), mint a közszavakhoz, például: Dózsát, Kossuthhoz, Szemeréről, Táncsics Mihálynak, Ilosvai Selymes Péternél, Vörösmartyé, a Hunyadiak; jókais, madáchi, petőfieskedők. – De: Táncsics Mihály-i, Ilosvai Selymes Péter-es stb. [Vö. 160. c), 161., 162.]