216. Ha idegen írásmód szerint írt közszavakhoz és tulajdonnevekhez közvetlenül kapcsolunk magyar toldalékokat, az alábbi két szabály megtartására kell ügyelni.

a) Mind a közszavak, mind a tulajdonnevek végső a-ja, e-je, o-ja és ö-je helyett á-t, é-t, ó-t, illetve ő-t írunk az olyan toldalékos vagy utótaggal ellátott alakokban, amelyekben ezek a szó végi hangok a magyar kiejtésben megnyújtva fordulnak elő, például: signorina, signorinák; Sinaia, Sinaiában, de: sinaiai; Coca-Cola, Coca-Colát, de: Coca-Cola-szerű; campanile, campanilén, de: campanileszerű; Cicero, Cicerót; Goethe, Goethének, goethés, de: goethei [vö. 29.]; allegro, allegróban, allegrós; Oslo, Oslóban, oslói; Malmö, Malmőből, malmői; Victor Hugó-i [vö. 217. b)].

b) A -val, -vel és a -vá, -vé rag a mássalhangzót jelölő nem magyar betűre vagy betűkapcsolatra végződő idegen közszavakhoz és tulajdonnevekhez úgy járul, hogy v-je teljesen hasonul az utolsó kiejtett mássalhangzóhoz, például: Balzackal, pechhel, Bachhal, Greenwichcsel, Steinbeckkel, Wellsszel, hertzcel, fixszel, fixszé, ortodoxszá, Félixszel [vö. 160. b)].