224. Az egyszerű közszavak és tulajdonnevek alapformáját és toldalékos (képzős, ragos, jeles) alakját a szótagolás szerint választjuk el.

A szótagolás szerinti elválasztás fő szempontjai a következők. Minden szó annyi szótagú, ahány magánhangzó van benne, például: bál, font, György, Pest; asz-tal, há-zig, ka-to-na, ma-gá-nyos, me-ta-fo-ra, te-ker-vé-nyes, Csil-la, De-zső, Be-rety-tyó, Ke-re-csend. A magánhangzó önmagában is alkothat szótagot, például: di-ó-nyi, e-u-ró, fi-a-i-é, te-a, É-va, Le-ó [de vö. 226. a)]. A szótag magánhangzóval vagy – legalábbis szó belsejében – egyetlen rövid mássalhangzóval kezdődik, például: le-ány; asz-tal, bugy-gyos, lajst-rom, pró-ba, vá-szon. A több szótagú szavakat és szóalakokat a sor végén bármelyik szótag határán meg lehet szakítani, például: ren-dületlenül, rendü-letlenül, rendület-lenül, rendületle-nül; fi-atal, fia-tal.