229. A családnevekben előforduló többjegyű (egyetlen magánhangzót vagy mássalhangzót jelölő) régies magyar betűk az elválasztásban hangértéküknek megfelelően kezelendők, például: Beö-thy [bő-ti], De-seö [de-zső], Thew-rewk [tö-rök], Ben-czúr [ben-cúr], Fara-ghó [fara-gó], Szé-chy [szé-csi], War-gha [var-ga]. A mássalhangzót jelölő kettőzött betűk esetében, ha nem követi őket további kiejtett mássalhangzó, (hangértéküktől függetlenül) az egyiket az előző sorban hagyjuk, a másikat pedig átvisszük a következő sorba, például: Bat-thyány, Kos-suth. A toldalékos alakok elválasztásakor a régies magyar betűk egységét megőrizzük, például: Thewrew-köt, Cze-tzet; Babi-tsé, Balo-ghék; kossu-thi, móri-czos, kivéve a kettőzött betűkét, például: Pap-pot, Szél-lért; Kis-sék.