27. A hosszú í, ú, ű magánhangzót tartalmazó szavak két csoportra oszlanak. [Vö. 21.]

a) Számos szó a toldalékos alakok többségében megőrzi a tőbeli magánhangzó hosszúságát, és csak néhány származékban váltja rövidre. Például: zsír, zsírt, zsíros, de: zsiradék; húsz, húszat, húszan, húszas, de: huszadik, huszad, huszon-; tíz, tízet, tízen, tízes, de: tizedik, tized, tizen-; ír, írok, írás, írat (ige), de: irat (főnév), iroda, irodalom; úszik, ússzon, úszkál, de: uszály, uszoda, uszony; bújik, bújjon, bújócska, bújtat, de: bujkál, bujdosó; hűl, hűlt, hűlve, de: hüledezik; tűr, tűrt, tűrj, de: türelem, türtőztet.

b) Vannak viszont szabályos í – i, ú – u, ű – ü váltakozást mutató főnevek: híd, ín, nyíl, víz; kút, lúd, nyúl, rúd, úr, út; fűz, szűz, tűz. Írásukat megkönnyíti a kéz – kezet típusú szavakkal való összehasonlításuk: általában ugyanazon toldalékok előtt vált rövidre az í, ú, ű, mint a kéz magánhangzója. Például:

kéz víz út tűz   kézben vízben útban tűzben   kézre vízre útra tűzre   kézi vízi úti tűzi           de: kezet vizet utat tüzet   kezek vizek utak tüzek   kezes vizes utas tüzes   kezünk vizünk utunk tüzünk

Csupán a híd, kút, lúd, rúd és az út 3. személyű birtokos személyjeles alakjaiban van eltérés. Ezekhez ugyanis a személyjel -ja, illetőleg -juk alakváltozatban járul, a tő magánhangzója pedig hosszú marad a toldalékos formában: hídja, hídjuk; kútja, kútjuk; lúdja, lúdjuk; rúdja, rúdjuk; útja, útjuk.