277. A rövidítések alakja kisebb-nagyobb mértékben emlékeztet a rövidített szavak teljes formájára.

a) Az egyszerű és az összetett szavaknak több betűből álló rövidítése egységes csoportot alkot, például: ált. (= általános), gk. (= gépkocsi), rkp. (= rakpart); Szfv. (= Székesfehérvár).

A különírt szavakból álló szókapcsolatok rövidítése általában annyi (ponttal elkülönített) tagot tartalmaz, ahány különírt szóból áll a rövidített szókapcsolat, például: a. m. (= annyi mint), i. sz. (= időszámításunk szerint), Kr. e. (= Krisztus előtt), s. k. (= saját kezűleg). – Nem ritka azonban a rövidítés elemeinek egybeírása sem, például: stb. (= s a többi), vö. (= vesd össze!), NB. (= nota bene!). [Vö. 284.]

b) A rövidített szó vagy szavak kis vagy nagy kezdőbetűjét általában a rövidítésben is megtartjuk, például: c. (= című), m. (= magyar), kb. (= körülbelül), mfszt. (= magasföldszint), m. v. (= mint vendég), r. k. (= római katolikus); D. (= Debrecen), Mo. (= Magyarország).

Sok rövidítés azonban a kis- és nagybetűk tekintetében nem követi az alapforma írásmódját, például: Ft (= forint), ÉNy (= északnyugat), ÉKsz. (= Magyar értelmező kéziszótár).

Ha egy önmagában kisbetűs rövidítés mondatkezdő helyzetbe kerül, első betűje természetesen nagyra cserélődik, például: Csüt. délben érkezünk. Kb. húszan leszünk. A speciális, rendszerint szabványokban előírt formákat azonban csupa nagybetűs szövegben sem szabad megváltoztatni, például: A KÉSZÍTMÉNY ÁRA 150 Ft; ALAPTERÜLET: 100 m².