288. A mozaikszókhoz a toldalékokat olyan formában fűzzük, amilyet kiejtett hangalakjuk kíván; tehát ennek alapján vesszük tekintetbe az illeszkedés és a hasonulás szabályait, továbbá kiírjuk az esetleges előhangzót.

a) A betűszókhoz a toldalékokat kötőjellel kapcsoljuk, például: a BKK-nál, a MÁV-ot, az ENSZ-szel; tbc-s, tv-zik (v. tévézik), DNS-sel. A nagybetűvel írt betűszók alapalakjukat melléknévképzős formájukban is megtartják, például: ENSZ-beli, MAFC-os, TDK-s. A nagybetűvel írt tulajdonnévi betűszók végén toldalékoláskor írásban nem nyújtjuk meg az a, e, o-t, például: az MTA-nak, az ELTE-n, az ETO-hoz. [Vö. 29.]

b) A szóösszevonásokhoz és a szószerűen (nem betűzve) kiejtett köznévi betűszókhoz a toldalékot egybeírjuk a kiejtett alakkal, például: Orexszel, az Alitaliánál; gyesen (van), (a) trafója, áfát, áfáról. De értelemszerűen: a Keravill-lal stb. [Vö. 93.] Hasonlóképpen a betűk nevével kiírt közszói betűszókhoz: tébécés, tévézik stb.

Ha a tulajdonnévi szóösszevonásokhoz melléknévképzőt kapcsolunk, a létrejött szót kisbetűvel kezdjük, például: mavados, helirbeli. A nem csupa nagybetűből álló szóösszevonásokban megnyújtjuk a toldalékok előtt az a, e, o-t, például: stukák, a Hungexpónál.