35. Mindig rövid a magánhangzó az alábbi szóelemekben:
– az -ul, -ül és a -dul, -dül képzőben, például: gyógyul, gyógyulás; kerül, kerület; fordul, fordulva; pezsdül, pezsdülő;
– az -ul, -ül és a -stul, -stül ragban, például: magyarul, például; feleségül, végül; családostul, ruhástul; cipőstül, csőstül;
– a névutók és a határozószók -ul, -ül végződésében, például: alul, hátul (kivéve: túl); belül, felül és fölül, keresztül, közül, mögül, nélkül;
– a -szor, -szer, -ször ragban, például: háromszor, hússzor; hétszer; ötször, többször;
– az időhatározó -kor ragjában, például: éjfélkor, hatkor, szürkületkor, tíz órakor;
– az -ig ragban, például: félig, hazáig, holnapig, keddig, négyig, városig;
– a toldalékos szóalakok végén levő i esetében, például: esti, kecskeméti; házai, kertjei; kérdi, nézi; dalolni, írni; öklömnyi.