38. Több toldalék mássalhangzóját magánhangzó után megkettőzzük, mássalhangzó után nem. Az ilyen váltakozást mutató toldalékok a következők:

– a -t, -tt, a múlt idő jeleként, például: folyt, kente, varrtuk; csengetett, dobott, hallottuk, hatott, megrótták;

– a -t, -tt, a melléknévi igenév képzőjeként, például: bérelt (lakás), felforrt (víz), kitalált (történet); elvégzett (munka), kitűzött (cél), mosott (ruha);

– a -t, -tt, a helyhatározó ragjaként, például: Vásárhelyt; Győrött, Pécsett, Vácott; Kolozsvárt v. Kolozsvárott;

– a -t, -tt, a névutók végén, például: iránt, közt, szerint; alatt, fölött, között, mögött (kivéve: át és hosszat);

– a -b, -bb, a középfok jeleként, például: helyesbít, idősb, kevésbé; helyesebb, idősebb, jobb, kevesebb, szebb, távolabb;

– a -d, -dd személyrag a felszólító módú, határozott (tárgyas) ragozású, egyes szám 2. személyű rövid alakban, például: írd, nézd; edd, idd; sződd; a hosszabb formában azonban mindig csak egy -d a személyrag, például: írjad, szőjed [vö. 44.];

– a ’valamilyennek látszik’, ’valamilyennek tart’ jelentésű -l, -ll képző, például: fehérl(ik), pirosl(ik), sötétl(ik); barnálló, nagyollom, zöldellő; kéklett v. kékellett, keveslem v. kevesellem, kicsinyli v. kicsinyelli [vö. 44., 65.]; de: helyesel;

– a -tyú, -tyű és az -attyú, -ettyű végződés, például: pattantyú, billentyű; dugattyú, csengettyű.