61. Ha egy összetett szó előtagja hosszú mássalhangzóra végződik (pl. sakk), utótagja pedig ugyanazzal a mássalhangzóval kezdődik (pl. kör), a szóelemző írásmódot követve megtartjuk az alkotó tagok eredeti írásmódját. Az összetételt ilyenkor kötőjellel tagoljuk, például: balett-táncos, sakk-kör, váll-lövés; dzsessz-szerzemény; expressz-szerű, puff-féle. [Vö. 93.]

Ezzel ellentétben, ha egy hosszú mássalhangzóra végződő szóhoz (pl. több) ugyanolyan mássalhangzóval kezdődő toldalék kapcsolódik (pl. -be), a szóelemző írásmód szerint három azonos betűt kellene írni egymás után. Az egyszerűsítő írásmód szerint azonban (a kiejtésnek is megfelelően) csak két azonos betűt írunk egymás mellé, például: többe (kerül), (a) szebből (kérek), orra (bukott), (megkérdezték a) vádlottól, (nem jól) hallak. [Vö. 93.] – Ez az írásmód érvényesül elválasztáskor is, például: töb-be, szeb-ből, or-ra, vádlot-tól, hal-lak [vö. 226. e)].