64. Az ll-re végződő igék toldalékos alakjainak legnagyobb részében – a kiejtéstől függetlenül – megtartjuk a két l-es írást: áll, állomás, állt; máll(ik), mállottak, málló, málljanak; száll, szálloda, szállna; rosszall, rosszallás, rosszallhatjuk; zöldell v. zöldell(ik), zöldellő, zöldellt v. zöldellett; szégyell, szégyellem, szégyellheti, szégyellni; stb.

Néhány ll-es ige egy-két származékában azonban – a kiejtésnek megfelelően – rövid l-et írunk: torkoll(ik), de: torkolat; sarkall(ik), de: sarkalatos; stb.

Egyes szavaknak mind ll-es, mind pedig l-es származéka él, de a képző eltérése jelentéskülönbséget hordoz: torkoll(ik) (= beleömlik) és letorkol (= szavába vágva elnémít); sarkall (= ösztönöz) és sarkal (= sarokkal lát el, pl. cipőt); nagyoll (= a szükségesnél nagyobbnak tart) és nagyol (= valamit csak nagyjából csinál meg); stb.