76. Azoknak a t végű igéknek a felszólító módú alakjaiban, amelyekben a tő végi t-t mássalhangzó (de nem s, sz) vagy hosszú magánhangzó előzi meg [vö. 77.], megtartjuk az igető végső t-jét, de a módjel leggyakoribb -j alakja helyett annak -s változatát használjuk, például: ejtse, féltsétek, márts; fűts, szítsa, taníts. Ennek a ts-nek a kiejtésben rövid vagy hosszú [cs] hang felel meg.

A felszólító módú, határozott (tárgyas) ragozású, egyes szám 2. személyű rövid alakokban is ts-et írunk a -d személyrag előtt, például: ejtsd, mártsd, tanítsd.