41. A -val, -vel és a -vá, -vé határozórag magánhangzóra végződő tőhöz alapalakjában kapcsolódik, például: babával, kővé; csehvel, pléhvé. (A h végű szavak egy része – ha a h-t bennük nem ejtjük ki [vö. 74., 82. e)] – magánhangzós tövűnek számít.) Mássalhangzós végű tőhöz járulva a -val, -vel és a -vá, -vé rag v eleme a szótő végső mássalhangzójával azonossá válik (hasonul hozzá); ezekben az alakokban a tő és a toldalék határán hosszú mássalhangzót írunk, például: dobbal, emberré, jósággal, szénnel; Allahhal, dohhal. (Ez utóbbi szavak alapformájában kiejtjük a h-t, ezért ezek kiejtésük szerint is mássalhangzós tövűek.)