82. A -val, -vel és a -vá, -vé határozórag v-je a mássalhangzóra végződő szavakhoz a tő végső mássalhangzójával azonos formában járul. Ezt a kiejtésbeli módosulást írásban (általában) betűkettőzéssel jelöljük. A többjegyű betűket természetesen a rájuk vonatkozó szabályok szerint kettőzzük meg [vö. 7. b)]:

a) egy rövid mássalhangzóra végződő szó + -val, -vel, -vá, -vé, például: bottal, cukorral, kékkel; arannyal, rozzsal, néggyel; tudóssá, szénné, vízzé; királlyá, özveggyé;

b) egy hosszú mássalhangzóra végződő szó + -val, -vel, -vá, -vé, például: jobbal, tollal, tettel; jobbá, tollá, tetté; gallyal, könnyel, meggyel; könnyé, rosszá [vö. 93.];

c) két mássalhangzóra végződő szó + -val, -vel, -vá, -vé, például: hanggal, komppal, minddel; gyönggyel, kulccsal, szárnnyal; füstté, bolonddá, szilánkká; bölccsé, ronggyá, szárnnyá [vö. 59., 92.].

d) Ha a -val, -vel és a -vá, -vé rag v szóvégződéssel találkozik, a két v-t mindig jelöljük az írásban, például: hévvel, szívvel; kedvvel, tervvel; névvé, savvá; könyvvé, nedvvé.

A betűkettőzés elmulasztása nemegyszer megváltoztatja a szóalak jelentését. Nem azonos például a szívvel és a szível (= szeret, tűr); és bár egyformán hangzik, mégsem azonos a tervvel és a tervel (= tervez); a bölccsé (válik) és a bölcsé (= a bölcs tulajdona); a briddzsel (= a bridzs kártyajátékkal) és a bridzsel (= bridzsezik); stb.

e) Azoknak a h végű főneveknek, amelyeknek a kiejtése ingadozik (düh: [dü] v. [düh], méh: [mé] v. [méh] stb. [vö. 74.]), a -val, -vel és a -vá, -vé ragos alakjait írni is kétféleképpen lehet: dühvel [düvel] – dühhel, méhvé [mévé] – méhhé stb.

f) Ha a számjegyekhez, írásjelekhez, rövidítésekhez, betűszókhoz stb. kötőjellel kapcsoljuk a -val, -vel vagy a -vá, -vé toldalékokat, a v hasonult alakját mindig feltüntetjük, például: 4-gyel, 15%-kal, Bp.-tel, DNS-sel [vö. 265. d)].

Ezeknek a ragoknak a személynevekhez kapcsolásával a 160., az idegen szavakhoz és tulajdonnevekhez illesztésével pedig a 211., 216., 217., 222. pont foglalkozik.