265. A ragokat, a jeleket, a képzőket általában közvetlenül kapcsoljuk a szótőhöz. Néhány esetben azonban kötőjelet használunk.

a) Kötőjellel hárítjuk el toldalékok kapcsolásakor három azonos mássalhangzót jelölő betű közvetlen találkozását egyes típusokban, ahol az egyszerűsítés nem alkalmazható, például: Széll-lel, Wittmann-né; Mariann-nal [vö. 93., 160. c)]; Bonn-nal, Bonn-nál [vö. 217. c)].

b) A több különírt elemből álló személynevekhez és földrajzi nevekhez kötőjellel kapcsoljuk a képzőket, például: Arany János-i, Leonardo da Vinci-s [vö. 159., 161.]; New York-i, Karlovy Vary-i, Frankfurt am Main-i [vö. 152. c), 217. b)]. – Hasonlóképpen: Magyar Nemzet-beli stb. [Vö. 200. b).]

c) A hangérték nélküli (ún. néma) betűre és a bonyolult, írásrendszerünkben szokatlan betűcsoportokra végződő szavakhoz kötőjellel fűzzük a toldalékokat, például: guillotine-t, Glasgow-ban, Montreux-ig, Rousseau-nak, voltaire-es, ploieşti-i [vö. 217. a)].

d) A számjegyekhez, írásjelekhez, rövidítésekhez, betűszókhoz stb. kötőjellel kapcsoljuk a toldalékokat, például: 4-et, 12-t, 19-szer, 32-en (= harmincketten), de: 32-n (= harminckettőn), 67-es, a IV.-be jár, 80%-os, 6%-kal, a 15. §-ban, Bp.-en, az MTA-tól, 100 °C-on, 16.25-kor [vö. 282., 288. a)].