66. A hosszú magánhangzóra végződő igéknek (fő, lő, nő, nyű, rí, ró, sző) -sz és -tok, -tök személyragos alakjait, valamint -j vagy j-vel kezdődő (kijelentő és felszólító módú) toldalékos alakjait – ingadozó kiejtésük ellenére – az sz, a t és a j betű megkettőzése nélkül írjuk: lő, lősz, lőtök, lője, lőjük; nő, nősz, nőtök, nőj; ró, rósz, rótok, rója, rójuk; stb.

Múlt idejű alakjaikban, valamint befejezett melléknévi igenévi származékaikban – a magánhangzó után – két t-t írunk: rótt, róttak, nőtt, nőttek; (fába) rótt (betűk), (nagyra) nőtt (fa); stb. [Vö. 38.] Felszólító módú, határozott (tárgyas) ragozású, egyes szám 2. személyű rövid alakjuk a kiejtést követi: ródd, lődd, sződd, nyűdd. [Vö. 38.] A hosszú magánhangzó a v-vel bővült tövekben többnyire megrövidül, például: fövetlen, lövő, növendék, rovok.